Vác, Székesegyház. 2018. július 6.

Kedves Miklós! Drága Barátom!
Megrendülten állok itt előtted. Nehéz tudomásul venni, hogy már nem tudunk beszélgetni és nem élvezhetem kedves, fanyar humorodat.
Évfolyamtársaid nevében is búcsúzom Tőled.
A mi ismeretségünk már 60 éves múltra tekint vissza, a gimnáziumban osztálytársak, az egyetemen évfolyamtársak voltunk. A végzés után mindketten erdőrendezőként kezdtük, majd később erdészeteknél helyezkedtünk el.
Te az 1970-es évek közepéig dolgoztál erdőgazdaságoknál különböző beosztásokban. A 70-es évek második felében szakszervezeti vonalra mentél, ahol az erdészek megbecsülését igyekeztél megerősíteni.
Megalapítottad a rendszerváltás után az önálló Erdészeti és Faipari Szakszervezetet, melynek nyugdíjazásodig főtitkára voltál. Ezt a munkát is legjobb tudásod és elhivatottságod szerint végezted.
Az élet nem kímélt, különböző váratlan súlyos betegségeket mért rád, melyeket emelt fővel viseltél.
Nem adatott meg neked, hogy a tisztelet „Arany¬diplomádat" átvehesd.
Fájó szívvel búcsúzom Tőled és nagyon nagy űrt hagytál magad után! Emlékedet örökre megőrizzük!
Utolsó mondatom feléd a hagyományos köszöntésünk: ÜDV AZ ERDÉSZNEK!