2018. október 26-án, a Fasori református templomban, gyászistentisztelet keretében elbúcsúztunk dr. Szász Tibor rubinokleveles erdőmérnöktől, aki október 3-án, két nappal 95. születésnapja előtt, csendben távozott közülünk.

A családi és baráti körben dr. S. Nagy László az OEE Szeniorok Tanácsa tiszteleti elnöke búcsúztatta kollégái és barátai nevében. Tibor bácsi, még életében őt kérte fel, hogy elköszönő beszédet mondjon hamvai fölött.

“Dr Szász Tibor bátyánk hamvainál megrendülten állunk, mivel az erdészet „arany korának” egyik utolsó tagjától kényszerülünk búcsút venni. Azoktól a köztiszteletű „veteránjainktól” kell elköszönni, akiktől nem csak a szakmai ismérveket, de a kollegialitást, az emberséget, pontosságot, kulturális viselkedésiformáinkat sajátíthattuk el. Azokat, amelyek az erdész közösség igazi kötőanyagává váltak. A gyász különösen fájó, ha egy példaérték távozik közülünk. Tibor bátyánk a szakma technológiai megújítása mellett különös figyelmet fordított az Emberre, a munkát végzők munkakörülményeire, éppen úgy, mint a nyugdíjasaink élethelyzete mikéntjére”- kezdte beszédét dr S. Nagy László, aki a továbbiakban megemlékezett az életút fontosabb állomásairól, a hátrahagyott szeretett családról , az OEE Seniorok Tanácsának megalapításáról, melynek első elnökeként 14 éven át tolmácsolta az Egyesület vezetése számára a szakma “veteránjainak” véleményét, tanácsait.

Kidolgozója volt a Fakitermelők Nemzetközi Versenye - tudományosan megalapozott- versenyszabályzatának. Elnöke volt a Fahasználati Ágazati Szabvány Szakértő Bizottságának.

A tudományos munka mellett, melyet hivatásként űzött az Erdészeti Tudományos Intézetben nyugdíjba vonulásáig, az OEE kezdeményezésére létrehívta az Erdészcsillag Alapítványt. Igazi közösségteremtő, szociálisan érzékeny ember volt. Az Erdészek hagyományos tarokkjátékát, barátaival, seniortársaival szinte élete végéig művelte. (A parti közben mindig volt alkalom a gazdag életút szomorú és vidám eseményeiről egy-egy történet elmesélésére, amit a kívülállók is szívesen halgattak. (a szerk.)

Megemlékezését így fejezte be dr. S. Nagy László: “Köszönjük Neked az együtt eltöltött napokat, szép órákat, amit Tőled kaphattunk. Ígérjük, - képletesen-, hogy a Te általad reményteljesebb új korszakba kormányzott csónakodban áthozott emberi erényeket, kulturális, kollegiális értékeket, hagyományainkat gyarapítani fogjuk. Az egyesületünk, a szenior társak nevében megfogadjuk, hogy hagyatékunkért és hagyományainkért készek vagyunk mindenkor „küzdeni”.
(efdsz)