Beszélgetés Csóka Péterrel, a FAO Erdészeti Főigazgatóság Partnerségi és Közkapcsolatok osztálya vezetőjével

 

Er Fa Híradó - Adódik a kérdés: Miért pont az erdő és az energia kapcsolatát emelte főtémává 2017-ben a FAO az Erdők Világnapjára?

Csóka Péter - Amióta az ENSZ Közgyűlés az Erdők Világnapját meghirdette, az együttműködő partnerséget alkotó 14 nemzetközi szervezet, amelyek az Erdészeti Partnerséget alkotják (Collaborative Partnership on Forests - CPF) igyekeztek mindig olyan témákat választani, amelyek valamilyen formában az erdő egy-egy olyan funkcióját, szolgáltatását, a közjóhoz való hozzájárulását járják körül, amelyek nem mindenki számára ismeretesek vagy egyértelműek. Tavaly például az erdő és víz kapcsolata volt a fókuszban, előtte a klímaváltozással foglalkoztunk. Minden évben van egy olyan téma, amelyre úgy gondoljuk, hogy érdemes fölhívni a figyelmet. A következő két évre vonatkozóan a közeljövőben kezdjük el az egyeztetéseket. Azt gondoljuk, hogy egy olyan témát kellene találnunk, amelyet a fenntartható fejlődési célok végrehajtását ellenőrző miniszteri értekezlet is a témájául tűzne ki. Ez a nap alkalom arra, hogy megszólaljunk, és elmondjunk egy-két alapvetően fontos momentumot az erdőről, ami nincs benne a köztudatban. Az energiával kapcsolatban két dolgot akartunk elmondani. Egyrészt azt, hogy a fa meghatározó szerepet játszik a világ energiatermelésében. A világ népességének egyharmada alapvetően a fától függ a mindennapi energiaigényének kielégítése terén. (Hogy ez jó vagy nem, az egy másik kérdés.) Ezt tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ahhoz, hogy ez fenntartható legyen, a fának fenntartható módon kezelt erdőből kell származnia. Másrészt az is lényeges, hogy milyen módszerekkel állítjuk elő az energiát. Azokban az országokban – főleg egyes afrikai országokban – ahol a fa a meghatározó energiaforrás, ott sajnos sokszor a technológia sincs magas szinten. Ennek a következménye egyfelől fölöslegesen sok alapanyag felhasználása, de olyan következménye is lehet, mint például az egészség nagyfokú romlása, mert a kezdetleges módon eltüzelt fának szennyező mellékhatása is van. Tehát nem feltétlenül több fát kell energiatermelésre felhasználni, hanem hatékonyabban kell hasznosítani. Fel akartuk hívni a figyelmet arra is, hogy az erdőnek az energiatermeléshez való hozzájárulása nem csak a fának az elégetésén keresztül valósul meg, hiszen ha a vízenergiára gondolunk, az a víz, ami az erőműveket hajtja, jelentős részben erdősült vízgyűjtőkből származik. A megfelelő erdőgazdálkodás és az erdő vízgazdálkodása közvetlenül befolyásolja a vízenergia-előállítás lehetőségeit. Az ivóvíz esetében az erdő szerepét lassan kezdik belátni, el kell érnünk, hogy ez más funkciók esetén is így legyen.

A harmadik dolog, amit el akartunk mondani, hogy az energia-felhasználást is befolyásolja az erdő, legyen szó fűtésről vagy hűtésről. Például a nagyvárosokban óriási temperáló hatása van az erdőnek, 3-5 fokkal is kedvező irányba tudja változtatni a hőmérsékletet. Ez érvényes a nyári hűtés vagy a téli fűtés esetében is. Ezek olyan hatások, amelyek nincsenek értékben, pénzben kifejezve, de rendkívül jelentősek, és ha az erdő és az energia kapcsolatot vizsgáljuk, akkor ezekre is figyelemmel kell lenni.

Beszélni akartunk továbbá arról is, hogy a legkezdetlegesebb energiatermelési módszereket is fejleszteni kell, tehát a nyílt tüzet, a tűzhelyeket. Megjelentettünk például egy könyvet a faszéntermelésről, amely felvázolja, hogy mekkora lehetőségek nyílnak a hatékonyság növelésére, hisz nagyon rossz hatásfokkal állítunk elő faszenet fából. De beszélnünk kell a sokadik generációs bioüzemanyagokról is, ahol fa lepárlásával állítanak elő korszerű energiahordozót. Erre jó példa a finnek Metsä csoportjának bioüzeme. Ez a cég minden energiaigényét a gyártási folyamat során keletkezett hulladékból előállított energiából fedezi, ezáltal közel nullszaldós energiafolyamatot tud kimutatni.

Er Fa Híradó - Adódtak-e félreértések a kampány során?

Cs.P. – Előfordult, hogy félreértve vagy tudatosan olyan értelmezést adtak a mondandónknak, mintha azt sugallnánk, hogy több fát vágjunk ki az erdőből és tüzeljük el. Holott, mi pontosan az ellenkezőjét akarjuk mondani. A fa energiacélú felhasználása jelenleg megkerülhetetlen, de ez csak akkor vezet a fenntartható jövő felé, ha mind a fa fenntartható forrásból származik, mind pedig a technológia fenntartható. Az üzenetünk erről szólt.

Er Fa Híradó – Bennem is az a benyomás alakult ki, hogy a fafelhasználást, és benne az energetikai alkalmazást kell előtérbe helyezni…

Cs.P. – Nem feltétlenül kell előtérbe helyezni, hisz’ napjainkban a világ fakitermelésének felét gyakorlatilag energiatermelésre fordítják. Ez nem biztos, hogy jó. Ez azért ennyi, mert egyfelől nincs más energiaforrás, másfelől pedig rossz a konverzió hatásfoka. Ugyanennyi energiát jó technológiával kevesebb fa felhasználásával is elő tudnánk állítani. Az utolsó erdészeti világkongresszuson számos prominens személyiség tartott beszédet, többek között Göran Persson, volt svéd miniszterelnök, aki azt mondta, nagyon fontos tudni, hogy Afrika mennyi fát fordít energia előállítására, de akik a jövőt tervezik, azoknak azon kell gondolkozniuk, hogy milyen lesz a világ akkor, amikor ez már nem így lesz, vagyis mit lehet majd azzal a fával kezdeni, amit ma még eltüzelnek. Ez egy nagyon fontos és előremutató gondolat!

Er Fa Híradó – Mit lehet tudni a jövő évi kampányról?

Cs.P. – Még nem tudom, de a tizennégyek elé a közeljövőben tesszük le a javaslatunkat. Ezt a résztvevők általában elfogadják, és a FAO erdészetért felelős főigazgató-helyettese és az ENSZ Erdészeti Fórum (UNFF) titkárságvezetője közös levélben ajánlja valamennyi ENSZ tagállamnak. Ehhez mi filmeket, és egyéb tájékoztató anyagokat adunk. Április végén ültünk össze e célból, és arra a következtetésre jutottunk, hogy leghelyesebb lenne a fenntartható fejlődési célok éves miniszteri felülvizsgálatával összefüggő témákat választani, ezért úgy döntöttünk, hogy 2018-ra az „erdők és fenntartható városok”, 2019-re pedig az „erdő és oktatás”  témáját javasoljuk. Ezek természetesen csak javaslatok, de reméljük, hogy ahogy az elmúlt években is, úgy most is számos ország szervezi rendezvényeit e témák köré. Mi a magunk részről mindent meg fogunk tenni, hogy ehhez segítséget nyújtsunk.

Er Fa Híradó – Külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy a FAO nagyon elkötelezett a nők, a fejlődő országok mellett. Ez egyfajta érdekvédelmi kiállásnak tűnik…

Cs.P. – Az ENSZ valamennyi intézményét, így a FAO-t is, a tagországok konferenciája irányítja. Az természetes, hogy a fejlődő országokra fókuszál, hisz’ a FAO-nak három fő célkitűzése van, az éhezés megszüntetése, a szegénység felszámolása és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás megvalósítása. Ebből adódóan a tevékenységének a fókusza ott van, ahol ezek a gondok a legerőteljesebben jelentkeznek. Ide összpontosítja a forrásokat és a tudásközpontokat. Az egész ENSZ-en belül nagyon fontos a női egyenjogúság kérdése. Ez folyamatosan napirenden van. Ez a két dolog azért kapcsolódik össze, mert a nők helyzete elsősorban azokban a térségekben hagy kívánni valót maga után, ahol alapvető megélhetési gondok vannak. Azokban a gazdaságokban, amelyek külterjesen és rendkívül alacsony jövedelmezőséggel működnek, ott a megélhetés biztosításában a nőknek óriási szerepük van. Gondoljunk csak a tűzifára! Az erdészet a statisztikák szerint világszerte 12 millió embert foglalkoztat. Ha hozzáadjuk a feldolgozóipart és a szürkegazdaságot, akkor ez mintegy 40 milliót tesz ki, ami még mindig egy nagyon alacsony szám. De ha ehhez hozzáadjuk azokat, akik energiacélú fagyűjtéssel, faszén előállításával foglalkoznak, akkor ez a szám 850 millióra emelkedik, ráadásul ezek többsége nő. Ha az erdőnek az élelmezéshez való hozzájárulását is figyelembe vesszük, akkor kiderül, hogy az erdei gyümölcsök és más élelmiszer összegyűjtését is alapvetően nők végzik. Ugyanígy ha a gyógyszeriparhoz való hozzájárulást tekintjük, ott is alapvetően a női kezek munkája adja az eredményt. Tehát ezeken területeken meghatározó a nők szerepe és az ő helyzetükkel kiemelten való foglalkozás objektív szükségszerűség. 

ErFa Híradó – A természetvédelem milyen helyet foglal el a FAO programjaiban?

Cs.P. – A FAO nem természetvédelmi szervezet, de ahogy az előbb említettük, a három fő cél közül az egyik a természeti erőforrások fenntartható használatával foglalkozik. Ahogy azt az erdészetből jól tudjuk, védeni és fenntartható módon használni sokszor ugyanazt jelenti. A fajok sokféleségének védelme, az ökoszisztéma védelme, a természeti erőforrásokkal fenntartható módon való gazdálkodás gyakorlatilag elválaszthatatlanok egymástól.

ErFa Híradó – A világ különböző részein ezeket a feladatokat milyen intézmények és szakemberek oldják meg?

Cs.P. – A természet védelmének számtalan formája és eszköze létezik, vannak olyan országok, amelyekben kizárólag a természetvédelemmel foglalkozó apparátust hoztak létre, a gazdálkodás különválik, mások ettől eltérő keretek között oldják meg, különböző mértékig integrálva a funkciókat. A lényeg azonban nem a szervezet, hanem az, hogy ezeket a tevékenységeket ellássák. Például majd minden országban vannak nemzeti parkok, bioszféra rezervátumok, amelyek a természet védelmének sajátos intézményei, de a természet védelme nem csak ezeken a területeken valósul meg. A választott megoldás és intézményrendszer függ az adott ország természetföldrajzi adottságaitól, politikai, jogi és gazdasági rendszerétől is.

ErFa Híradó – Mi az a Zöld Klíma Alap?

Cs.P. – A Zöld Klíma Alap egy rendkívül fontos pénzügyi eszköz a hőmérséklet emelkedés 2 C fok alatt tartására, ami főleg a Párizsi Egyezmény nyomán vált jelentőssé. Azt meg kell jegyeznünk, hogy nem Magyarországra „találták ki”, hisz mi OECD tagországként a világ fejlettebb részéhez tartozunk, vagyis mi befizetők vagyunk. A Zöld Klíma Alap az alacsony kibocsájtású, klímabarát fejlődést van hivatva támogatni. A FAO mint végrehajtó szervezet az 50-250 millió dolláros projektek kategóriájában tud részt venni az Alapból finanszírozott projektekben, és készített is számos pályázatot. A Bonni Kihívás és a New York-i nyilatkozat együtt kb. félmilliárd hektár leromlott erdőterület rehabilitációját irányozták elő, ez egy olyan tevékenység, amely sikerrel pályázhat támogatásra a Zöld Klíma Alapból.  

ErFa Híradó – A globális fölmelegedés hatásai hazánkban is érezhetőek, láthatóak. Más országokban ennek milyen nyomai érzékelhetőek?

Cs.P. –Talán a legnyilvánvalóbb jelek a fajok északra vándorlása és a tengerszinthez képesti a fölfele tolódása. Ezek a hőmérséklet-emelkedéssel és a csapadékviszonyok változásával függnek össze, azaz az élőhelyek megváltoznak. Természetes azonban, hogy a korábbi élőhelyek hasonló ütemben válnak az adott faj vagy fajok számára kedvezőtlenné.

ErFa Híradó – Az erdőtüzek?

Cs.P. – Itt két dolog szembetűnő. A meteorológusok állítják, hogy a viharok gyakorisága egyre növekszik, ahogy a bennük felszabaduló energia is. Az erdőtüzek szakértői szerint az ún. megatüzek is egyre gyakrabban fordulnak elő, és egyre pusztítóbbak a szárazság és a magas hőmérséklet miatt. Ráadásul a kártevők vándorlása miatt sok a legyengült állomány, felszaporodik az éghető anyag mennyisége, ezek ugyancsak a tűzveszélyt növelik. Itt tehát egy láncolatról van szó, mely végső soron hatalmas tüzekhez vezet.

ErFa Híradó – Ezekkel kapcsolatban van a FAO-nak stratégiája?

Cs.P. – Azt hirdetjük folyamatosan, hogy a klímaváltozás mérséklését és a hozzá való alkalmazkodást csak együttesen lehet megvalósítani, nem szabad csak egyikre, vagy másikra összpontosítani. Nagyon fontos az üvegházhatás csökkentése, azaz ha a szénmegkötés növekszik és a kibocsátás csökken, akkor az egyfajta mérséklést eredményez. Ez azonban nem elegendő a problémák megoldásához, mert arra is szükség van, hogy az ökoszisztémáknak és mindenféle emberi rendszernek föl kell készülnie, hogy a megváltozott körülmények között is legyenek válaszai, azaz alkalmazkodni tudjon. El kell gondolkoznunk, ha a hőmérséklet mondjuk fél fokkal emelkedik és a csapadék 100 mm-rel csökken, akkor ennek mi lesz a következménye. Erre példa a hazai lucok esete, amelyek száz évvel ezelőtt remekül érezték magukat, de ma már koránt sem. Ugyanez tapasztalható Európa számos részén, ahol több száz évvel ezelőtt fafajcseréket hajtottak végre különböző okokból, ami akkor és utána egy ideig jól működött, de mára a feltételek megváltoztak. Fontos tehát, hogy ma olyan erdőket hozzunk létre, amik 1-200 év múlva is életképesek lesznek.

ErFa Híradó - Az ENSZ 2030-ig terjedő Erdészeti Stratégiai Programjában 6 globális erdészeti célt fogalmaztak meg. További 26 konkrét cél az erdőből származó gazdasági, társadalmi és környezeti hasznok bővítését említi. Ez mintha szembe menne a hazai erdészetpolitikai és természetvédelmi irányvonallal.

Cs.P. – Amint a nevében is benne van, ezek globális célok. Ez az egész világra vonatkozik, de mindig a helyi viszonyok, körülmények függvénye a megvalósítás. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a környezetbarát nyersanyagot célszerű használni más helyettesítő anyagokkal szemben, amelyek előállítása sem nem fenntartható, sem nem környezetbarát. Vagyis, ha valamit meg lehet csinálni fából, akkor azt célszerű abból és nem műanyagból vagy fémből készíteni, mert azok egyrészt nem megújíthatóak, másrészt sokkal nagyobb környezeti terheléssel állíthatók elő. A dolog másik fontos feltétele, hogy fenntartható módon kezelt erdőből származzék a faanyag. Tehát a helyettesítő anyagokkal folytatott versenyben mindenképpen a fenntartható forrásból származó fát kell választani.

ErFa Híradó – Lesz-e elég forrás ezekhez a célkitűzésekhez?

Cs.P. – Hiába van viszonylag sok pénz a rendszerben, de még mindig nincs elég ahhoz, hogy a fenntartható erdőgazdálkodást mindenhol el lehessen érni. Ugyanis a nem fenntartható módszerek sokszor olcsóbbak. Az erdőterület csökkenése gazdasági okokra vezethető vissza, egyrészt a földhasznosításra, másrészt pedig a termelési költségekre. A fejlődő országok azért hangsúlyozzák, hogy szükség van új pénzeszközökre, mert így tudnának prioritást biztosítani az erdészetnek, ami rendkívül nehéz olyan körülmények között, amikor alapvető egészségügyi, oktatási vagy hasonló prioritásokkal kell versenyezni. Ezért szeretnék a fejlődő országok szakemberei, hogy legyen erdészeti célokra külön pénz, mert a forrásokért folyó versenyt nem tudják megnyerni.

ErFa Híradó – Az utóbbi időben látványosan javult a FAO erdészeti kommunikációja. Mi a FAO kommunikációs célja ezen a szakterületen: az ismeretterjesztés, a szakma partikuláris érdekeinek képviselete vagy más magasabb szintű cél?

Cs.P. – Sokat gondolkoztunk azon, hogy ha erdészeti kérdésekről értelmes diskurzust akarunk folytatni, ahhoz nem elég a szakemberek számára érthető módon megfogalmazni az üzeneteket. Vagyis nagyon fontos a döntéshozók tájékozottsága, és a nagyközönség tájékoztatása. Ha olyan közlemények fogalmazódnak meg, amelyek csak erdőmérnöki diplomával érthetőek, akkor azok nem érnek semmit. Az orvosok sem latinul szólalnak meg a rádióban és az atomfizikusok sem csak képleteket írnak föl a tévében, mert akkor egy kukkot sem értene belőle senki, holott nekünk is van, kell, hogy legyen véleményünk ezekről a kérdésekről, ahogy erdészeti kérdésekről is kell, hogy legyen véleménye mindenkinek. Nyilvánvalóan olyan módon kell nekünk is megfogalmazni a mondandónkat, hogy az érthető legyen. Az volt az egyik sarkalatos döntésünk évekkel ezelőtt, hogy kiválasztottuk, kikkel akarunk kommunikálni, ehhez megfelelő tartalmat és nyelvezetet alakítottunk ki.

ErFa Híradó – Melyek ezek a célcsoportok?

Cs. P. – Természetesen vannak a szakmai anyagok, tanulmányok a szakemberek számára, de sokat foglalkozunk tömegtájékoztatással, a fiatalokkal.

ErFa Híradó – Lebutított változatban?

Cs. P. – Nem, hanem másként fogalmazva, a belső részletességet nem hangsúlyozva, mert ami egy erdész számára a szépséget jelenti, azt mások nem feltétlenül értik és talán nem is kell, hogy értsék. A vezetőknek a külvilághoz kapcsolható összefüggéseket kell megvilágítani. A nagyközönség számára megint másféle módon kell fogalmazni. Sőt, a különböző korosztályokat is más módon kell megszólítani. Különbséget kell tenni a különböző médiumok között is: Internet, Twitter, Facebook, YuoTube, televízió, nyomtatott sajtó.

ErFa Híradó – Azt szoktam mondani a kollégáknak, hogyha a Twitter jó Ferenc pápának meg Trump elnöknek, akkor nekünk is jó lehet…

Cs. P. – Ha van valakinek néhány ezer követője, az már egy tömeget jelent, akik beszélnek róla. Ezért is hiszek azokban a 60 másodperces  reklámfilmekben, amiket az Erdők Világnapjára készítettünk. Ezeket bemutatta a CNN, az Euronews, az Al Jazeera, az Antenne 24, a Deutsche Welle. Hány ember láthatta ezeket? Sok száz millió! Ez óriási dolog. Olyanokhoz is eljut az üzeneted, akikkel esélyed sincs, hogy az életben szót válthass.

Köszönöm a beszélgetést.

Zétényi Zoltán