Az EFDSz támogatja az Erdőtörvény módosítási javaslatokat

Zöld szervezetek támadták az Erdőtörvény tervezetét. A WWF Magyarország, a Magyar Ter­mészetvédők Szövetsége és a Magyar Madártani és Ter­­mészetvédelmi Egyesület szerint a jelenlegi tervezet erdeink védelmi és közjóléti funkcióiban visszalépést fog előidézni.

 

Az Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete szerint, amikor a vidéki valóságot nem ismerő városi zöldek az Erdőtörvény módosítási javaslatok visszarendezését szeretnék elérni, szem elől tévesztik a vidéki munkahelyteremtés életbevágóan fontos szerepét, az elnéptelenedő magyar falvak szomorú látványát.

 

Állításuk szerint a lazító jellegű módosítások az erdők intenzívebb gazdasági hasznosítását tennék lehetővé, ugyanakkor a védelmi és közjóléti funkciók terén visszalépés várható.

Továbbá kifogásolják, hogy a módosítás elsősorban arra irányul, hogy az erdők gazdasági célú hasznosítása kevésbé szigorú körülmények között történhessen.

Azt hangsúlyozzák, hogy a módosítási tervezet az erdők védelmi és közjóléti funkcióit is gyengíti.

Szakmainak tartott véleményük szerint az állami erdőterületen részlegesen előírt folyamatos erdőborítás kötelezettsége a módosítás szerint lecsökken, ismét nagyobb teret adva a tarvágásnak, valamint, hogy a tervezet szerint a folyamatos erdőborítást kisméretű tarvá­gásokkal (ún. átmeneti üzemmód) is biztosítani lehet majd.

Kifogásolják, hogy az árvízvédelmi, illetve honvédelmi rendeltetések még védett területeken is prioritást kapnak.

 

Apokaliptikus végkifejletet vázolnak az erdőtörvény tervezet elfogadása esetén, mondván, az utca embere is egyre inkább tudatában van az erőforrások végességének, a fenntarthatóság fontosságának, és mindazoknak a veszélyeknek, amelyek a káros folyamatok – különösen az élőhelyek elpusztítása és az éghajlatváltozás – révén fenyegetik a társadalmunkat.

Végezetül leszögezik, az állami tulajdonban lévő erdők valamennyi magyar állampolgár tulajdonát képezik, ezért elsődlegesen a társadalom széles rétegeinek igényeit: az egészséges környezetet, a biológiai sokféleség megőrzését, az ökoszisztéma szolgáltatások fenntartását kell szolgálniuk.

 

Az indoklásból kifelejtik azonban, hogy az egészséges környezet, a biológiai sokféleség megőrzése, az ökoszisztéma szolgáltatások fenntartása és folytatva a sort, a közjóléti szol­gáltatások tömege, az erdei iskoláztatás csak úgy tartható fönn, ha ezek anyagi feltételeit az erdőgazdasági társaságok előteremtik, megtermelik. Ehhez pedig elengedhetetlen a hatékony fakitermelés lehetőségeinek fenntartása és környezetkímélő módon történő fejlesztése. Ez korántsem jelenti azt, hogy országunkban kevesebb lesz az erdő, különösen az értékes tömbökben lévő őshonos faállomány, ahogyan a nálunk fejlettebb nyugati országokban is biztosítható a magán és állami erdőgazdálkodás összhangja a természet továbbra is megkü­lönböztetett védelmével.

 

Arról pedig végképp nem szabad megfeledkezni a természet védelmezőinek, hogy a vidéki, falusi emberek kenyérkereseti lehetőségeit nagyon sokszor csak az erdőgazdasági társaságok és magánerdő-gazdálkodók és vállalkozók munkahelyteremtése biztosítja. A vidéki, falusi településeken általában – az önkormányzatokon kívül – egyedüli munkáltatók az erdőgazdálkodók, akik sokszor szinte erejükön felül biztosítják a települések lakosság­meg­tartó képességét. Ezen túl fontos szerepet töltenek be a közfoglalkoztatottak munka világába való visszavezetése terén is.

 

A túlzott korlátozások akadályozzák a normális gazdasági tevékenységet, és alapvetően még az ország folyamatos faellátását is veszélyeztethetik. Az nem lehet cél, hogy az erdeikkel felelőtlen módon gazdálkodó országokból pótoljuk a hiányzó, nálunk is megtermelhető faanyagot.

 

A WWF az „utca emberére” céloz. Valóban az utca embere fontos, véleményalkotó tényező, de amikor arra gondolunk, hogy ha hozzájut egy befásodott építési telekhez, első dolga maga körül minden fát kiirtani – tisztelet a kivételnek.

Az erdészek fenntartják az erdőket, erre kötelezi a törvény is az erdő tulajdonosait.

Ezen a téren érdekkonfliktus alakul ki a természetvédelem vélt fontossága és az állam­polgárok megélhetését is biztosító a közjóval és a védelemmel összhangban működő faki­termelő gazdálkodás között.

 

Véleményünk szerint a jelenleg érvényben lévő törvényt, bár a fenntarthatóság előremutató szándéka szerint alkották, egyben olyan gazdálkodási, sőt az új erdők létrehozását is gátoló szelleművé is tették, amely még a mindannyiunk számára oly fontosnak tartott erdőterület növelést is akadályozza, amint az látható a csökkenő erdőtelepítési kedv alakulásából is.

 

Az EFDSZ úgy gondolja, hogy a munkahelyteremtés, az életfeltételek anyagi biztosítása fontosabb a természetvédelmi érdekek túlzott előtérbe helyezésével szemben. 

 

Budapest, 2017. április 06.

 

Az Erdészeti és Faipari Dolgozók Elnöksége nevében

Dudás Péter
elnök