Egymásra „rálátó” törvényeknek kell lenniük (ForestPress)

2015. január 29. - Évzáró beszélgetés Bitay Márton Örs, állami földekért felelős államtitkárral

 

Kivágódik a titkárság ajtaja, az államtitkár viharzik be rajta. Gyors kézfogás.  
- Elnézést a késésért, egy perc, és kezdhetjük.
Már el is tűnik a szobájában. Kisvártatva feltűnik ingujjban, mint aki kemény sakkmeccsre készül.
Jut eszembe, nem tudom szeret-e sakkozni. Ebben a pozícióban nagy szükség van a taktikai érzékre és az előre látásra.
- Vágjunk bele! – szól, érzem a hangján, kiszámított az ideje.
Hellyel kínál, kirakodom az interjúhoz szükséges készségeket.
- Fotózunk is? - kérdi a gépemet látva.
- Természetesen.
- Akkor fölveszem a zakót – és ezzel ismét hivatalos külsőt ölt.

- Karácsony közeledtén ejtsünk szót a karácsonyfáról, mert az erdészeti kommunikációnak tizenöt éve sarkalatos kérdése ez a téma. Még ma is leírják tájékozatlan újságíró kollégák, hogy az erdőből vágják ki a karácsonyfát, ezért csökken az erdőterület.
- Ez át is vezet bennünket ahhoz a kérdéshez, hogy milyen az erdészszakma megbecsülése – adja föl a labdát az államtitkár. – A következő ciklus nagyon fontos feladata, hogy az erdész szakma társadalmi megbecsültségét emeljük. Mi magunkat becsületes embereknek gondoljuk, és ez a kép kell, hogy látsszék! Valójában azonban, nem ez a helyzet. A kommunikációban az köszön vissza, hogy a gonosz erdész jön, és kivágja a fát. Ezeket, és a hozzá hasonló karácsonyfás hiedelmeket ki kell irtani a köztudatból, s az erdész megbecsültségén pedig javítani kell!
- A pár éve elvégzett presztízsvizsgálatban a szakma valahol a mezőny végén volt. Ennek sajnos, a pályaválasztásra van rossz hatása.
- Holott, a jövő számára megmaradó, a fenntartható erdő többek között az erdészek munkájának eredménye. Kétféle szemléletet különböztethetünk meg: az egyik megközelítés szerint a „bakter-szemlélet” helyes, azaz engedjük le a sorompót, abból még nem történt baj… Azt gondolom, hogy e fölött már eljárt az idő. Aktív részesei kell legyünk a természet öko-alakításának. Ésszerű természetvédelmi szabályok mellett, fenntartható erdőgazdálkodást kell folytatni. Ha a rózsalugast soha nem metsszük meg, az egy idő után áthatolhatatlan dzsungellé válik.
- Mi arra szoktunk hivatkozni, hogy Kaán Károly volt az az erdőmérnök, államtitkár, aki az 1935-ös erdőtörvénynek azt a nevet adta, hogy törvény az erdőkről és a természet védelméről.
- Ezt mindig el is mondjuk, hogy az első természetvédelmi törvény erdőmérnök tollából született. Pont ezért is hiszek a két ágazat együttműködési képességében.
- …és, ha az erdészek nem gondozták volna jól azokat az erdőket, amelyeket néhány évtizede védetté nyilvánítottak, akkor nem lett volna mit védelem alá helyezni.
- Pontosan. Ebből is látszik, hogy az erdőről és a természetvédelméről szóló jogszabályokat együtt kell kezelni.
- Advent időszakában vagyunk. Az erdészek is nagyon várakoznak valamire: sikerül-e azt a sokat emlegetett kódex jellegű hármas törvényt megalkotni?
- Első sorban szögezzük le: a kódex törvény gondolata nem kormányzati elképzelés, még csak nem is minisztériumi. Pusztán az én ötletem, amin viszont szerintem érdemes elgondolkozni. A kérdésére tehát a becsületes válaszom, hogy nem tudom. Ahonnan most én szemlélem a világot, ez volna a leglogikusabb megoldás. De elfogadom, hogy van olyan nézőpont, ahonnan másként látszik ez a helyzet. Ezeket az álláspontokat kell majd összeegyeztetni. Az nem is lehet vitás, hogy első a természetvédelem, a reális, az értelmes, a jövő nemzedékek és a természet számára is hasznos természetvédelem. Ezt nem lehet megvalósítani az erdőgazdálkodás nélkül, az erdőgazdálkodási kérdésekre pedig nem lehet jó válaszokat adni a vadgazdálkodási problémák megoldása nélkül. Magyarul azt mondom, hogy ami szorosan összefügg, azoknak mindenképpen kapcsolódniuk kell egymáshoz. Amióta ezek a törvények 2009-ben elváltak egymástól, számos diszharmónia alakult ki közöttük. Ezeket előbb utóbb ki kell küszöbölnünk. Ehhez képest másodlagos, hogy kódexben vagy más formában jelennek meg a jogszabályok. A lényeg, hogy egymásra „rálátó” törvényeknek kell lenniük. Ha például az erdőtörvényben valahol módosítást szeretnénk, akkor tudnunk kell ennek a természetvédelmi és a vadászati ágazatban gyakorolt hatásáról.
- Annyival könnyebb lesz, hogy egy tárcaközi egyeztetést megtakaríthatunk…
- Igen ám, de a törvényeket nem a kormány hozza, hanem az Országgyűlés. Tehát, ha házon belül dűlőre is jutnánk és egy kódex jellegű törvényben fogalmaznánk meg minden jobbító szándékú módosítást, akkor is a honatyák bölcsességén múlna a törvény szövegének végső kialakítása. Mert ott, a Kossuth tér másik oldalán komoly vita lesz még. A legfontosabb, hogy elkészüljenek a törvényekkel kapcsolatos koncepciók, legyen ezeknek társadalmi és szakmai vitájuk, amely után egy komplett normaszöveggé érlelődhet. Talán 2015 végére lehet ezekből az álmokból, koncepciókból elfogadott törvény.
- Ebben a folyamatban, a felfogásbeli különbségek mögött komoly érdekek feszülnek egymásnak, gondolok a vadász lobbira, a természetvédő civil szervezetekre…
- Persze, és ezekre várhatóan rácsatlakozik az ellenzéki politika is. Mindenki megpróbál majd egy bőrt lehúzni erről a témáról is, miközben saját politikai pecsenyéjét sütögeti. Csak egy példa: minden állami tulajdonú föld a Nemzeti Földalapkezelőhöz (NFA) tartozik. Ennek ellenére milyen szép kis vita alakult ki amiatt, hogy mennyi földet fognak kezelni a jövőben a nemzeti parkok. Mindenki tudja, hogy eddig is az NFA gyakorolta a tulajdonosi jogokat és ezután is az NFA fogja. Mindenki tudja, hogy egy-egy föld természetvédelmi kezelés szempontjából teljesen mindegy, hogy kinek a tulajdonában van, egyformán vonatkoznak rá a természetvédelmi szabályok. Mégis azonnal farkast kiáltottak, elhitetve sokakkal, hogy most aztán mennyire nagy a baj...
- Elindult a rezsicsökkentés keretén belül a kedvezményes tűzifa akció. Az erdészeti társaságok kapnak további támogatást és biztatást ehhez?
- Igen, azt gondolom, hogy ezen az úton tovább kell haladnunk. Magyarországon a tűzifa piac 60-65 százaléka az állam kezében van. Ebből kifolyólag nagyon komoly árbefolyásoló hatásuk van az állami erdőgazdaságoknak. Én minimumként azt fogalmaztam meg, hogy a lakossági tűzifa olcsóbb legyen, mint az ipari tűzifa. Ma ez nem így van, az ipari tűzifa olcsóbb, ráadásul az áfa-tartalmat külön kezelik. Azt is végig kell gondolni, hogy milyen további csökkentések képzelhetők még el, akár például az adótartalom terén.


- Van több olyan társaság, amelynél az erdők több mint fele védett. Ezek gúzsba kötve kénytelenek táncolni. Számos fórumon szóba került, hogy az erdőtervi lehetőségeket a fakitermelések során csak 60-70 százalékban használják ki. Ezen a téren kapnak-e biztatást a gazdaságok?
- Ezzel vitatkozom. Ennél jóval magasabb ez az arány. A teljes erdészeti portfólió átlaga 80-85 százalék körül van. Vannak olyan társaságok, ahol ez kritikusan alacsony, és vannak olyanok, ahol ideiglenesen túlhasznosítás van. Az előbbire példa az Északerdő, ahol a szinte teljes védettség miatt alacsony ez az érték. Ezeket a folyamatokat felül kell vizsgálni, közte azt is, hogy a vegetációs időszakban keletkezett esetleges viharkárok esetén milyen beavatkozási lehetőséget teremtünk a kitört, kidőlt állomány megmentése érdekében. Fel kell tennünk a kérdést: tart-e ott ez az ország, hogy egy ilyen vis maior esetben 300 ezer m3 faanyag hasznosítatlanul bennmaradjon az erdőben. Természetesen egyetértek azzal, hogy a gallyfát, az apadékot ott kell hagyni különféle talajtani és más szempontok miatt, de ez nem jelenti azt, hogy mozdulatlanul kell végignézni, amíg a ledőlt faállomány jelentős részben elveszíti az értékét.
- A szakmában az az általános vélekedés, hogy 2009-ben a természetvédelem kissé túlnyerte magát. Ugyanakkor kétségtelen, hogy paradigmaváltást jelentett az átalakító üzemmód és a folyamatos erdőborítás kodifikálása. A következő erdőtörvény is tartalmaz majd kötelező előírásokat e téren?
- Ne szaladjunk ennyire előre. A jó és bevált szabályokon nem szükséges változtatni. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy nagyon eltérő állományok vannak országszerte. Más művelést követel egy alföldi sorművelt nyaras és mást egy bakonyi bükkös. Átalakító vágás, folyamatos erdőborítás például nehezen értelmezhető az alföldi nyarasnál. Tisztában kell lennünk a jogszabály megalkotásánál, hogy több évtized múlva lesz csak látszata annak, amit ma teszünk. Ez a szakma ilyen. Végig kell gondolni, hogy hol, melyik funkcióját kívánjuk erősíteni az erdeinknek. Védelmi, közjóléti, gazdasági, természetvédelmi, stb. A gazdasági hasznot a reális keretek között maximalizálni kell, hiszen az ebből megtermelt javakkal tudjuk kiszolgálni a közjóléti és a természetvédelmi feladatokat. Mindemellett fontos lenne a helyi lakosságot is minél jobban bevonni az erdők által nyújtott lehetőségek világába. Sokrétű munka, ahol minden szakmai és társadalmi elvárásnak kell igyekezni megfelelni.
- A közelmúltban zárult egy klímaprojekt a Nyugat-magyarországi Egyetemen. A kutatás egyik megállapítása az volt, hogy az őshonosság „dogmája” átgondolandó. Az új erdőtörvényben is ragaszkodnak majd az őshonosság konzervatív felfogásához?
- Ez már alákérdezés! – neveti el magát.
- Nem annak szántam.
- Persze, adja magát. Vannak természetvédelmi, Natura 2000 és egyéb különleges rendeltetésű területek, ahol valamilyen természetességi állapot megőrzésére kell törekedni. De, ahol ezek a feltételek nem adottak, ott feleslegesnek és károsnak tartom ésszerűtlen szabályokhoz láncolni magunkat. Azt pedig az egyetemnek, a kutatóknak, a szakmának kell eldönteni, hogy milyen fafajok felé érdemes tájékozódni, haladni. Például a fenyő esetében is keresni kell a megoldást, mert látjuk a luc és az erdei fenyő pusztulását, ugyanakkor más a helyzet a vörösfenyő esetében. Biztosa vagyok benne, hogy érdekes viták lesznek még az őshonos verzus idegenhonos fafajok terén.
- Ráadásul a vörösfenyőt sokan „tűzzel-vassal” irtanák, holott a Börzsönyben, Bakonyban gyönyörűen megél.
- Innen már csak egy lépés, hogy „nyírjuk ki” az akácot. Változik a klíma, Magyarországon is változnak a viszonyok. Ezt is figyelembe kell vennünk a törvényalkotás során.
- Bár az akác már hungarikum, mégis több ellentmondásos tényező is szerepet játszik: nem kapnak a telepítéshez támogatást, de a magánerdő-tulajdonosok szeretnének jövedelemhez jutni az erdejükből. Ugyanakkor széleskörűen hasznosítható exportcikkünk. Meg kellene szabadítani az üldöztetéstől.
- Rövid vágásfordulójú keményfafajról van szó. A gazdasági haszna hihetetlenül fontos, tűzifaként, a méhészeti ágazatban, a szőlészetben, játszóterek kialakításánál, a mezőgazdasági építőiparban nélkülözhetetlen a szerepe.
- Azt pedig ritkán emlegetik, hogy az akáccal lehet kiváltani a trópusi keményfákat.
- Ennek ellenére sokan jobban küzdenek ellene, mint az igazán invazív fafajok, például a bálványfa ellen. A magam erejével teljes mértékben kiállok az akác mellett.
- A közelmúltban Franciavágáson egy fűrészgépsor átadásán vett részt a Bakonyerdő Zrt-nél. Az elsődleges faipar újbóli kiépítése új irány lehet a társaságok számára?
- Ezt nem mondanám. A társaságok közül 13-nál van valamilyen fafeldolgozás. Az egyértelmű, hogy ennyi állami fafeldolgozó üzemet nem lehet rentábilisan fenntartani, alapanyaggal ellátni. Induljunk ki onnan, hogy az erdőben el kell döntenünk, milyen erdőkezelési módszert alkalmazunk. Ezek erdészszakmai, természetvédelmi kérdések. A feldolgozás, a faipar viszont teljesen más. A legmagasabb hasznú kihozatalra kell törekedni. Itt már csak gazdasági funkcióról beszélünk. Nyereségesen kell dolgozni, mert ha nincs haszon, akkor nincs értelme fűrészüzemet fenntartani. Az nem jó hír, hogy a Franciavágási Fűrészüzemnek „koldulnia” kell tölgyrönköt a többi erdőgazdaságtól. Az sem jó hír, hogy alapanyagot exportálunk, miközben itthon a saját feldolgozó üzemeink alapanyaghiánnyal küszködnek. Vagyis, az állami fafeldolgozó portfóliót át kell gondolni, megnézni, mit érdemes fejleszteni, s amit érdemes, azt viszont el kell látni alapanyaggal.
- Hasonlóan fontos szakmai terület az erdészeti hatóság ügye. A szakigazgatás ezer szállal kapcsolódik a területéhez. Annak idején, első lépésben létrehozták az MgSZH-t, ezzel a központot elvágták a területi szervezetektől. Ez most azzal fokozódott, hogy a kormányhivataloknál működő erdészeti igazgatóságok más tárca felügyelete alá tartoznak.
- Az erdészeti igazgatás első fokának helye államszervezési koncepció kérdése, nem lehet ebből kiragadni egy hatóságot. A másodfokú eljárás pedig a szaktárcánál van. Megítélésem szerint nem azon múlik az erdészeti hatósági munka sikere, hogy kinél van az első- és a másodfok.
- Előre láthatóan változik-e az erdészeti társaságok struktúrája, száma?
- Előfordulhat, de attól óva intenék mindenkit, hogy a problémák megoldásaként tekintsen a cégek részleges vagy teljes összevonására. A gondok ugyanis nem abból adódnak, hogy 22 vagy mondjuk 5 társaság van. Sokkal fontosabb, hogy miként tudunk egységesen föllépni a beszerzéseknél, a termelésnél, a kereskedelemben, a vadásztatásnál, a vadhúsfeldolgozásban, a hullajtott agancs dolgában, a turista útvonalak fejlesztésében, a közjóléti funkciók kezelésében, az erdei iskoláink működtetésében, a fafeldolgozásban és még hosszasan lehetne sorolni.
Ugyanakkor megítélésem szerint a 22 cég sok, nincs értelme ennyi önálló jogi egységnek. De hangsúlyozom, nem ez a döntő. Az a legfontosabb, hogy miként tudunk egységesen föllépni.
- Sokan állítják, hogy a túlzott vadlétszám az erdészet rákfenéje. Annyi a vadkerítés, hogy az erdészek sem mindig tudják, a kerítésen kívül vannak vagy belül. Milyen intézkedést tart szükségesnek e téren? Hasonlóan a németekhez, ahol alig van vad…
- Ide nem kellene eljutnunk. És ezt nem vadászemberként mondom, hanem mint az ágazatért felelős államtitkár. De ne a végletekben gondolkodjunk! Az vitán felül áll, hogy a nagyvadállomány túlszaporodott Magyarországon. Ennek sokféle oka van, ne részletezzük. Csak puskával pedig nagyon nehéz szabályozni a vadlétszámot.
- Nem jelent megoldást az a néhány farkas család vagy egy-két medve sem…
- Nem hinném, ezt a problémát a szakembereknek kell megoldaniuk. A kerítéstelepítések eltúlzottak, ilyen arányban sem jelentenek megoldást. Somogyban 2500 km vadvédelmi kerítés van, mégis évről évre nő a vadkár. Magyarul minél többet kerítünk, annál több kár keletkezik a kerítésen kívüli területeken. Ennek a logikának a végén egy teljesen bekerített ország van, ahol nincs vad. Nem hinném, hogy ez a cél. Határozott álláspontom, hogy vissza kell szorítani a vadvédelmi kerítések számát, újakat csak a legszükségesebb esetben szabad építeni, ahol pedig évek óta indokolatlanul áll, ott azonnal le kell bontani. Jártam olyan bekerített fiatalos bükkösben, ahol két létráról sem értem volna el az alsó ágakat, még is kerítés volt körbe.
- Pedig már kinőtt a vad szája alól…
- Kezdjük a bontást azokkal a kerítésekkel, amelyek teljesen indokolatlanok. Végig kell gondolni azt is, hogy a mezőgazdasági területek megóvása érdekében mindent kerítünk. Ha egy varázsütésre minden kerítést eltávolítanánk, lehet, hogy megoldódnának a lokális gondok. Az nem jó szemlélet, hogy a vad nem a természet része. Önmagában a lelövés sem oldja meg a helyzetet. A becslésadatok nem megbízhatóak, a teríték, a krotália mutatja tényszerűen az exponenciális növekedést. Másrészt igaz az az állítás is, hogy az apróvad eltűnt. Olyan adatokat látok a nyúl és fácánállományról, amelyre az elkeserítő kifejezés enyhe. E téren is kell intézkedéseket tenni. 


- Biztosan ismeri az erdei utak mentén a kék-fehér ovális táblákat, amelyeket a nemzeti parkok helyeztek ki. A gyanútlan polgár azt hiszi, hogy az erdőt a nemzeti parkok tartják fönn, holott az erdőgazdaságok kezelésében vannak. Ez is jelzi, hogy az erdő- és az erdészeti kommunikáció mekkora lépéshátrányban volt. A legutóbbi időkig találkozhattunk olyan sajtóközleményekkel, amelyek szerint hazánkban nem nő az erdőterület és irtják az erdőt. Várható-e valamilyen kommunikációs intézkedési terv?
- Az egységesítés. Egy-egy erdőgazdaság nem tud az egész országra érvényes üzeneteket közvetíteni.
- Köszönöm a beszélgetést.  Zétényi Zoltán