2014.12.17. - Napjaink egyik legmenőbb pszichológusa, Szendi Gábor alapított egy félig komoly, félig vicces kutatási irányzatot, a karácsonyológiát, amely görbe tükröt tart minden karácsonyozó elé.

A karácsonyt személyiségpróbának tekinti, melyben felerősödve, torzítva tükröződik vissza a személyiség. Tényleges problémákra hívja fel a figyelmet humorral vegyítve. Felismered magad?

Tradicionális karácsonyozó

Úgy ünnepli a karácsonyt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: összegyűl a család apraja-nagyja nagymamástól, nagypapástól, mindenki izgatottan készülődik az ünnepre. A fa nem a legnagyobb, de sziporkázóan szép, sokszor saját készítésű díszekkel. A beigli és a zserbó házi, a karácsonyi halleves sem sűrítményből készül. Csengettyűszó után bontják az ajándékokat, a család közösen énekli a Mennyből az angyalt. Leginkább a spirituális és a mártír személyiségűek imádják ezt a fajta szentestét. A spirituális a misztériumot látja a karácsonyban (esti mise, jászol, szent áhítat), a mártír pedig végre feláldozhatja magát a család oltárán. Kedvelik a nárcisztikusok is, hiszen egy amerikai filmbe illő karácsonnyal igazán jól lehet dicsekedni. A modell fenntartása kíván némi erőlködést, a negédes felszín olykor mély konfliktusokat takar.

Racionális karácsonyozó

Szétesett, érték nélküli emberre jellemző, aki szerint a karácsony butaság. A gyerekeket nem hagyja becsapni, ezért felvilágosítja őket: Jézuska nem létezik, vagy ha mégis, akkor fénysebességgel kellene közlekednie, hiszen csak így tudná elvinni a világ összes keresztény családjába az ajándékát egyetlen éjszaka alatt. A karácsonyfa szerinte fölösleges, csak erdőirtás, a karácsonyhangulat nyálas édelgés, az ajándékozás pénzkidobás. Ezért mindenki ilyenkor kapja meg évi pizsamaadagját, az asszony a szükséges lábasokat, a gyerekek a cipőt vagy a kabátot. Az árcédulát meg sem próbálja leszedni az ajándékokról, a számlát is gondosan elteszi, hogy szükség esetén ki lehessen cserélni. Este egy mézes-mázos karácsonyi film helyett egy akciófilmet néz. A haszonelvűek és a fantáziátlanok kedvelik ezt a fajta karácsonyt.

Hedonista karácsonyozó

Halmozza az élvezeteket. A karácsony, mint bármely másik ünnep, csak újabb ürügy, hogy pukkadásig egye és igya magát. A hedonizmus alapjában véve az önző emberek filozófiája, a család és a társaság csak a dőzsölés kulisszája. (L)együnk együtt. A karácsony gondolatára a hedonistának ételek, receptek, világ végéről felhajtott ínyencségek keringenek a fejében. Ajándékozás? Formalitás, essünk túl rajta. A mintapéldány elhízott, magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenved, a lakomákért epegörccsel fizet, de természetesen igaz magyart ilyen csekélységek nem rettentenek vissza a bőség asztalától. A hedonista idea az örömelvűeké. Rettegnek viszont tőle a kishitűek, mert nekik semmi sem sikerül: a leves sótlan, a pulyka kiszáradt, a beigli szétomlik.

Birtokló karácsonyozó

Ő a modern tömegember: nincs múltja, nincsenek tradíciói, fejében a tévéreklámok szlogenjei visszhangzanak. Nála a szeretet mércéje, hogy mennyit ad és mennyit kap. Ezért a karácsony egy gondosan kikalkulált üzleti terv, amely figyelembe veszi, ki mennyit ér, kire mennyit kell költeni, hogy überelje a másikat. Ajándékai túlzóak, fölöslegesek, haszontalanok. De menők. Birtokló családokban nem szeretik, hanem „megveszik” egymást. Ezt a modellt imádják a nárcisztikusok, mert a dicsekvést és az erőfitogtatást önzetlen bőkezűségnek lehet álcázni. Szeretik az infantilisek is, mert a „sok” és a „nagy” mágikus hatással van rájuk. Mártírok ugyancsak kedvelik, mert szeretnek végzetesen eladósodni.